Egy rossz térkép és a rosszkor kimutatott baráti hűség megnyilvánulása: két tényező, amely együttesen katonák ezreinek halálához vezetett

(Szlávik Gábor)

Az előzmények

A Központi hatalmak oldalán hadba lépő Oszmán Birodalom szárazföldi haderejének első nagy támadására a Kaukázusontúli térségben került sor, még az 1914–1915-ös év telén. A török offenzíva elsődleges célja az 1877–1878 között megvívott (tizedik) török–orosz háborúban elveszített területek visszafoglalása volt. A Kaukázusontúli térségben állomásozó Harmadik Oszmán Hadsereg Sarıkamış–Kars főirányban indított támadásának egyik döntőnek szánt epizódja volt az ún. Sarıkamışi csata. Hogy Sarıkamış városát elérhessék, közelebbről, hogy a Harmadik Oszmán Hadsereghez tartozó X. hadtest két hadosztálya a számára kijelölt támadási sávba eljuthasson, a törököknek egy hegyláncon kellett átkelniük. Erőltetett menetben, téli időjárási körülmények közepette, egy magashegység mély hótól borított emelkedőin, majd lejtőin át.

„Halál a hóban”: téli átkelés a magashegységen át

1914. december 25-én a Harmadik Oszmán Hadsereg X. hadtestének nemrég kinevezett parancsnoka, Hafız Hakkı bej, ezredes megígérte Enver pasának, hogy az általa parancsnokolt magasabb egység másnap reggelre eléri Sarıkamış körzetét, és részt vesz a város ellen intézett rohamban. A X. hadtest parancsnoka nem szerette volna megszegni legfőbb szolgálati elöljárójának – s egyben barátjának és egykori hadiakadémiai évfolyamtársának, Enver pasának – tett ígéretét. Ehhez azonban az által parancsnokolt X. hadtest megmaradt két hadosztályának (a XXX. és a XXXI. hadosztálynak) át kellett kelnie az Allahuekber Dağları láncain.

   A Kelet-Pontoszi-hegység részét alkotó Allahuekber 40 kilométer széles és 20 kilométer hosszú magashegység, amely 2500–3000 méter feletti csúcsokat mutat. Legmagasabb csúcsa 3120 méter magasba nyúlik, és mint minden magashegységben, itt is jelentősek szintkülönbségek. Hibás török térképei alapján Hafız Hakkı úgy vélte, hogy alig 15 mérföldes (másként számolva 24 kilométeres) hegyi menetet kell öt óra alatt megtennie a hegyláncon át. Ez nehéznek, de lehetségesnek látszott. Valójában azonban Hafız Hakkı bej, ezredes különítménye huszonöt mérföldre (valamivel több mint 40 kilométerre) volt útjának céljától.

   Ám ettől eltekintve is, a X. hadtest két hadosztályának felvonulása messze nem úgy ment végbe, ahogy azt korábban eltervezték. Az arcvonal felé történő menetelésük során a katonák sokszor óráként csak egy kilométernyi távolságot tudtak megtenni a több mint egy méter magas hóban. Miközben felfelé kapaszkodtak a meredek és mély hótól borított hegyi utakon és ösvényeken, a magashegységben ekkorra már teljes erejével beköszöntő téllel is meg kellett küzdeniük.

   Hafız Hakkı emberei tizenkilenc órán át meneteltek. Útjuk mindinkább egyfajta halálmenetté vált.

   Egyes résztvevők beszámolói szerint a katonák először rendezett sorokban, fegyelmezetten vonultak. A hegyi menetelés azonban mind kimerítőbbnek bizonyult. Mégis átkeltek a mély hótól borított hegyláncon, és eljutottak a Sarıkamışt övező fennsíkra. A végsőkig kifáradt oszmán katonákra itt tört rá a tomboló hóvihar.

   A szélvihar által hajtott, sűrűn kavargó hópelyhektől az emberek nem látták egymást, és nem tudtak egymáson segíteni. De nem is akartak. Mindenki csak a maga megmentésére gondolt. A katonák szétszéledtek, és megrohanták a fennsíkon álló kunyhókat, hogy a hóvihar és a hideg elől ott menedékre leljenek. A rend felbomlott. A katonai engedelmességet a tisztek már a legkeményebb eszközökkel sem tudták helyreállítani.

   A rendkívüli hideg olykor meghaladta az emberi tűrőképességet. Volt, aki megőrült. Ugyancsak egy szemtanú beszámolója szerint egy katona ledőlt az út szélén a hóba, átölelte, majd marokszám szájába tömte és falta a havat. Mindeközben ez a katona sikoltva üvöltözött és szüntelenül remegett.

   Az Allahuekber Dağları láncai között télen uralkodó zord, sőt nemritkán kegyetlen időjárási körülmények miatt, majd a Sarıkamış városát övező fennsíkon támadt tomboló hóvihar következtében, a X. hadtest két hadosztályának kb. 20 000 katonájából hozzávetőlegesen csak 13 000 fő érte el Sarıkamış körzetét – méghozzá a tervezettnél közel egy nappal később, 1914. december 27-én. A többiek az éhezés és a rendkívüli hideg, vagy a teljes kimerültség áldozatául estek. Egy idő után az emberek bármi módon már csak menteni akarták magukat. Ezért nagy volt a dezertőrök száma is.

   A X. hadtest két hadosztálya végül célba ért. Megmaradt, ám végsőkig kimerült katonáit azonban pihentetni kellett. Össze kellett gyűjteni az útközben lemaradozott, csellengő katonákat is. Ez részben sikerült. December 28-án így a X. hadtesthez tartozó két hadosztály (a XXX. és a XXXI. hadosztály) maradéka már reteszállást foglalt el egy Selim nevű településnél, amely a Sarıkamışból Karsba vezető útvonalon feküdt.

*

Hafız Hakkı bej, ezredes beváltotta barátjának és egyben legfőbb szolgálati elöljárójának, Enver pasának tett ígéretét. Mindezzel együtt az általa parancsnokolt hadtest a hegyi átkelésben részt vett két hadosztálya végzetesen meggyengülve érkezett meg Sarıkamış alá. Ezekkel az erőkkel aligha lehetett támadni már.

Irodalom

ALLEN, William Edward David –MURATOFF, Paul: Caucasian Battlefields -- A History of Wars on the Turco-Caucasian Border, 1828–1921, Cambridge University Press, Cambridge 010(1953); küln. 221–497 skk (Book IV.: The Caucasian Campaigns of World War I, 1914–18; Ch[apters]. XVI–XLI).

DJEMAL Pascha, Ahmed: Erinnerungen eines türkischen Staatsmannes: von Ahmed Djemal Pascha früherem Kaiserlich Ottomanischen Marineminister und Kommandanten der IV. Armee (Bücherei für Politik und Geschichte des Drei Masken Verlages. Djemal Pascha/Erinnerungen), Drei Masken Verlag, München 1922.

ERICKSON, Edward J.: Ordered to Die: A History of the Ottoman Army in the First World War (Contributions to Military Studies; Number 201; Foreword by General Hüseyin Kivrikoǧlu), Greenwood Press, Westport, Connecticut – London 2001.

ERICKSON, Edward J.: Ottoman Army Effectiveness in World War I: A Comparative Study, Routledge, New York 2007.

GUSE, Felix: Die Kaukasusfront im Weltkrieg bis zum Frieden von Brest, Koehler & Amelang [Verlag], Leipzig 1940.

LARCHER, M[aurice]: La guerre turque dans la guerre mondiale (par la préfacede de M. le maréchal d’Espérey), E[tienne] Chiron – Berger Levrault [Éditeurs], Paris 1926.

LIMAN von SANDERS, Otto: Fünf Jahre Türkei, Verlag von August Scherl [Verlag], Berlin 1920.

MÜHLMANN, Carl [sic!]: Deutsch-türkische Waffenbündnis im Weltkriege – mit einem Geleitwort von W. Foerster, Koehler & Amelang [Verlag], Leipzig 1940.

NEULEN, Hans Werner: Feldgrau in Jerusalem: Das Levantekorps des kaiserlichen Deutschland, Universitas [Verlag], München 2002; 2. Auflage, Sonderproduktion. (Az első kiadás ezzel a címmel jelent meg: Adler und Halbmond. Das deutsch-türkische Bündnis 1914–1918, Universitas [Verlag], München 1991. Ez lényegében azonos Neulen fenti munkájának második kiadásával. Ennek volt egy változatlan, 1994. évi utánnyomása is: Ullstein [Verlag], Berlin 1994.)

ROGAN, Eugene: The Fall of the Ottomans: The Great War in the Middle East, Basic Books [Publishers], New York 2015).

ÖZDEMIR, Hikmet: The Ottoman Army 1914–1918, Disease & Death on the Battlefield (Utah Series in Turkish and Islamic Studies), The University of Utah Press, Salt Lake City 2008 (török eredeti: Ankara 2005).

POMIANKOWSI, Josef: Der Zusammenbruch des Ottomanischen Reiches – Erinnerungen an die Türkei aus der Zeit des Weltkrieges, Amalthea Verlag, Zürich–Leipzig–Wien 1928. (Változatlan utánnyomásban: Akademische Druck- und Verlagsanstalt, Graz 1969).

UYAR, Mesut – ERICKSON, Edward J.: A Military History of the Ottomans: from Osman to Atatürk, Greenwood Press 2009.

WALLACH, Jehuda L[othar]: Anatomie einer Militärhilfe – Die preußisch-deutsche Militärmissionen in der Türkei 1835–1919 (Schriftenreihe des Instituts für Deutsche Geschichte, Universität Tel Aviv, Bd. 1) Droste Verlag, Düsseldorf 1976.[1]

Internetes linkek (képi dokumentumok)

1. a csatát követő visszavonulás, közelebbről az ugyancsak magashegységi körülmények közepette történt visszavonulás elesettjeit (a hegyi menetelés közben megfagyott vagy éhen halt török, kurd és ekkor még: örmény katonákat) megjelenítő korabeli (az orosz hadvezetőség által készítetett) képi dokumentumok:  https://www.youtube.com/watch?v=-cbOyJF9KGY

2.  eredeti, illetve utólag megrendezett képi dokumentumok sajátos keveréke (törökül):  https://www.youtube.com/watch?v=ETy4vz1KkV0