Az őskőkor régészete

Lengyel György

A magyar felsőoktatás képzési rendszerében a régészetet tanulni vágyóknak két szakágat kell választaniuk már a 6 féléves BA tanulmányaik alatt. A BA diploma megszerzésével jogosultságot nyernek a hallgatók a 4 féléves régészet mesterszak elkezdésére, a BA-val megegyező rendszerben. A régészet legkorábbi szakterülete az őskőkor, amely, a felvi.hu régészet alapképzési szak ismertetésében külön nem szerepel, hanem az őskori régészet része. Ezért sokan nem is tudják, hogy ez a régészeti szakterület létezik.

A Régészet BA szakágak a felvi.hu oldalán

A fenti ábrán a régészeti szakágakat láthatjuk. Rögtön feltűnik, hogy egyrészt korszakok (pl. késő antik), másrészt témakörök (pl. egyházrégészet), és a régészet korszakainak bármelyikére alkalmazható vizsgálati módszerek alapján (pl. archeometria) különítik el a szakágakat egymástól. Azonban, az őskőkori régészet nem szerepel a listán, és pont ez az apropója annak, hogy az őskőkori régészetről beszélnünk kell.

A magyarországi régészet, mint fentebb említettem, az őskőkort az őskor részének tekinti. Az oka egyszerű. A hazai régészeti oktatásban hagyományosan együtt szerepelt ez a két terület, s ez egyszerűen fogalmazva így maradt. A beosztás nem követte azt, hogy az őskőkor kutatása olyan fejlődésen ment keresztül, hogy szükség lenne külön régészeti szakágként kezelni itthon. Erre alapos okokat lehet felsorakoztatni.

Érdemes a sort azzal kezdeni, hogy az őskőkor az emberiség leghosszabb egységes időszaka. Megközelítőleg 2,5 millió éve kezdődött és a növények és állatok házasításának kezdetével ért véget, 10 ezer évvel napjaink előtt. Ez a 2,5 millió év, amit az ember – még nem ismerve a földművelést és az állattenyésztést – vadászó-gyűjtögetőként élt, az emberiség történelmének kb. 96%-át teszi ki. Az evolúciós pszichológusok ezért mondják azt, hogy ne csodálkozzunk azon, ha a mai viselkedésünk több összetevőjének eredete nagyban visszavezethető a vadászó-gyűjtögető életmódunkra. A zsákmányoló élelemszerzés harmóniában működött a természettel. A vadállomány és a természetben előforduló ehető növények mennyisége szabályozta a népsűrűséget a természetes szelekció révén. Az ember azonban – éppen akkor, amikor a Föld klímája melegebbé vált 10 ezer éve – rájött arra, hogy ha a növényeket gondozza és csak azokat az egyedeket szaporítja tovább, amelyek egészségesebbek, nagyobbak, több magot teremnek, akkor egész évben van megfelelő mennyiségű és minőségű tápláléka. Ezzel megszüntette a teljes függőségét a természettől. Ez volt a neolitizáció, a fajok háziasítása, amely az emberiség olyan vívmánya, ami ráébresztett minket arra, hogy megváltoztathatjuk a természetet, olyan dolgokat hozhatunk létre, amelyek a szabadban nem léteznek. A neolitizációval megnőtt az élelmiszer mennyisége, és kitaláltuk miként kell a felesleget tárolni, hogy egész évben legyen bőven ennivaló. Ettől nőtt a népesség, létrejöttek az első államok, az emberi szükségletek tárháza egyre csak bővült, kellett tetőfedő, fazekas, kovács, cipész, tanár, mérnök, könyvelő, rendszergazda, et cetera. A neolitizáció nélkül még mindig vadászó-gyűjtögető életmódot folytatnánk és a legközelebbi szomszéd legalább 100 km-re élne tőlünk (ami akár lehet jó is).

Az emberiség történetének időskálája a létfenntartási stratégiája alapján. A kék vízszintes sáv a vadászó-gyűjtögető életmód időszakát jelöli, a narancs sáv a bal végen pedig az élelemtermelés időszakát.

Ebből könnyen következtethetünk arra, hogy a neolitizáció előtti életünk anyagi kultúrája, amely növényeket, állati testrészeket és a követ használta alapanyagként, korlátozott típusú régészeti leletet hagyott hátra. Sokuk szerves anyagból készült, ami a talajban könnyen elbomlik, s a legtöbb esetben csak a kövek, állatcsontok, agancsok és agyarak maradtak meg. A neolitikum falvaihoz képest, az őskőkori település is sokkal egyszerűbb volt. Sátrakat és kunyhókat építettünk, anélkül, hogy földmunkával járt volna. A kerámiaedényeket készítő őskorban agyaggal tapasztott falú házak készültek, amihez az alapanyagot a házak környékéről nyerték, így földművelő telepeken olyan földbe vájt agyagnyerő gödröket talál a régész, amiben egy óvodás kiscsoport simán elbújik. Itt már előkerülnek kerámiaedények, kemencék, házfalak, tapasztott padlók, szentélyek, fémek, s mivel az őskőkorhoz képest nagyon fiatal időszakban vagyunk, sokkal több szerves anyag is megmarad, köztük a gabona, amit az ember termesztett. Ezzel ellentétben az őskőkori lelőhelyek sokkal kevesebb lelettípussal szolgálnak, amelyek feltárása speciális módszertant igényel.

Pattintott kőeszközök régészeti feltáráson (Bodrogkeresztúr)

Ősállati csontok régészeti feltáráson (Bodrogkeresztúr)

A módszertani eltérés egyik pillére az, hogy az őskőkori leletek a maitól eltérő földtörténeti időszakban keletkeztek. Ezt hívják általánosan jégkorszaknak, de a szakemberek jobban szeretik a pleisztocén elnevezést. A kezdete és vége egybeesik az őskőkorral. A bioszférája olyan állatokból állt, melyek ma nem léteznek, ilyen a mamut, a barlangi medve, vagy a barlangi oroszlán (kérem üssék föl Jánossy Dénes A magyarországi pleisztocén tagolása gerinces faunák alapján című könyvét). Persze a rénszarvas, ami akkoriban a Kárpát-medencében élt, ma is él, de már csak a messzi északon, a pleisztocén magyarországi időjárásához hasonló környezeti viszonyok között. 

Régészeti leletek bemérése (Bodrogkeresztúr)

Üledék szitálása (Bodrogkeresztúr)

Az őskőkori leletek pleisztocén üledékbe ágyazódtak. Ez alapvetően megköveteli, hogy értelmezésükhöz földtani terepi és laboratóriumi vizsgálatokat használjunk. A lelőhelyről kinyerhető információk döntő része természettudományos vizsgálatokból származik, úgy, mint a tűzhely és az üledék korának meghatározása, vagy a vadászott állatok étrendjének megállapítása, és a csigafajok elemzése, amiből a természeti környezetre következtethetünk. Mivel kevés a leletféleség, minden darab értékes információt rejt az őskőkori ember életéről. Minden az ásatás közben talált leletet pontosan, három koordinátájával rögzítünk, 0,5x0,5 m nagyságú négyzetekben bontjuk a lelőhelyet, maximum 5 cm vastag rétegekben. Minden leletet úgy sikerül megtalálni, hogy a kiásott üledéket átszitáljuk. Ezt az őskőkorra általánosan használt ásatási módszert, nem alkalmazzák rutinszerűen az őskor fiatalabb korszakának feltárásában. Ezek komoly eltérések a régészet egyéb korszakainak módszereihez képest, ami önmagában indokolná, hogy az őskőkor régészete külön szakágként szerepeljen Magyarországon, mint például Franciaországban. Ehhez vehetjük még azt is, hogy az őskőkor az emberiség 2,5 millió éves evolúcióját tartalmazza, amelyet nem biztos, hogy szerencsés az őskor egy olyan szakaszaként kezelni, mint a neolitikumot, rézkort, bronzkort vagy vaskort, amelyek együtt annyi időt tesznek ki, mint amennyi egy rövidebb őskőkori kultúra ideje. Őskőkori régészet van, csak az emberiség történetének tudományos feltárásában betöltött fontos szerepéhez képest eldugott helyen.