Egy régi kép egy még régebbi kolostorról

A jászó(vár)i prépostság 17. század végi ábrázolása Joseph Peschka
kamarai építésznek az Aradi Megyei Könyvtárban őrzött rajzán (1783)

Gyulai Éva

Joseph Marie Peschka (Joseph Maria Peska), a Szepesi Kamara 18. század végi adminisztrációjában működött építész tervrajzai, amelyeket egy albumban ma az „Alexandru D. Xenopol” Megyei Könyvtár örökség-gyűjteménye őriz (Biblioteca Judeţeană ’Alexandru D. Xenopol’, Arad, Románia. BJXA C. p. № 347.910. Eredeti jelzete: Aradi Királyi Főgimnázium Orczy-Vásárhelyi Könyvtára XIII. 265. / A. 3. 4-5. – Cl. 5.). Az album főként a Szepesi Kamara kezelésében állt uradalmi objektumok építéséhez, illetve felújításához készültek az 1770/80-as években.

Peschka albumában több fiktív, feltehetően építészeti könyvekből vett, illetve más tervezők munkáiról másolt épületrajz is szerepel. Ezek között tűnik fel a jászói prépostság 17. század végi ábrázolása, amelyet minden bizonnyal eredetiben láthatott a Kassához igen közeli jászói prépostságban, amelynek éppen 1750–1766 között építették fel ma is álló, Franz Anton Pilgram nevéhez fűződő reprezentatív barokk épületegyüttesét, a lebontott régi kolostor helyén. Peschka rajzán a régi jászói épületkomplexum egyes elemeit megszámozták, és a számok alapján a rajz alá írt jelmagyarázat az épület egyes részeinek megnevezését és funkcióját is tartalmazza:

Prospectus antiqui Praeposituralis Castri Jászóv

[A régi préposti Jászóvár látképe]

A mérnök szignálta is művét: Cassovie 1-^er Aout 1783. Desinè par M. Joseph â Peska m^anu p^ropria, vagyis a rajzot Kassán, a kamara székhelyén készítette 1783. augusztus 1-jén. A Peschka-rajz alapját képező, egykor a jászói konventben őrzött ábrázolást (Castrum vetus Jaszow) egyébként többen is közölték a 19. század végén és a 20. század elején. A Jászóvárról készült rajz olyan népszerű volt, hogy a 20. század elején képeslapra is felkerült.

Az eredeti, 17. századi rajz lappang, készítője ismeretlen, de Peschka jelmagyarázatából egyértelműen kiderül, hogy Fenesy György egri püspök és jászói prépost idején készült. Fenesy (Fenessy) György (Sopron, 1632–Jászó, 1699) 1685-től csanádi, 1687-től haláláig egri püspök, és ilyen minőségében a jászói premontrei prépostság volt a rezidenciája, hiszen az egri püspök és káptalan, bár a török miatti száműzetésében a 17. század elején Kassát választott székhelyéül, a kassai evangélikus városvezetés miatt 1613-ban kénytelen volt Kassáról Jászóra távozni. A premontrei kanonokrend középkori jászói prépostságát, amely hiteleshelyként is működött, már a 15. század közepe óta Jászóvárnak (castrum Jászó) nevezték, Szaniszló jászói prépost (1435–1450) ugyanis engedélyt kapott a királytól, hogy a kolostort erőddé építse át. A prépostság az 1550-es évektől egészen 1697-ig, a premontrei rend visszaállításáig, világi papok kormányzása alá kerül, a 17. században a prépostságban lakó egri püspökök egyben jászói kormányzó prépostok is. Fenesy Györgyöt igen nehéz időkben, a rendi mozgalmak és a Thököly-felkelés háborús viszonyait követően nevezik ki egri püspöknek és jászói kommendátornak, és nevéhez fűződik a rendi háborúk, főként Thököly uralma alatt romossá lett Jászóvár újjáépítése. 1685-ben a prépostság javainak összeírása szerint tűzvész is pusztított az épületben, de Fenesy György alig évtizedes prépostsága alatt újjáépítette a hatalmas épületegyüttest. A Peschka-féle színezett tusrajzon a Fenesy által felújított Jászóvár látható nyugat felől, mert a préposti palota és a vár kapuja az erőd nyugati oldalán épült fel. A jelmagyarázatból kiderül, hogy a korábbi prépostok a várkapuval egybeépült masszív palotarészt és a mellette álló dél-nyugati bástyát használták rezidenciának, Fenesy azonban az észak-nyugati bástyában rendezkedett be, és püspöksége idején a két épületrész közötti, feltehetően a kora újkorban emelt palota emelete szolgált ebédlőnek, míg a régi ebédlőt eredetileg a középkori északi traktusban rendezték be.

Az északi traktusban elhelyezett ebédlő mellett, az épületkomplexum nyugati részén, a toronnyal egybeépítve voltak a kanonoki hálószobák is a 17. században, jóllehet a jelmagyarázatban szerepel a kanonoki lakás 12-es számmal, a rajzról ez a szám hiányzik (megvan viszont az ábrázolásról készült 20. század eleji képeslapon, illetve az alább ismertetendő 18. századi pozsonyi rajzon). Fenesy György külön nyári ebédlőt is használt a vár északkeleti tornyában, ide az eredeti ebédlőpalotához és a toronyhoz ragasztott, legfelül árkádos folyosóval ellátott kis lépcsőtorony vezetett. A hiteleshely levéltárát, a rajz leírása szerint: az „országos levéltárat” (Archivum regnicolare) az erőd déli épületrészének emeletén helyezték el, a préposti rezidencia mellett, minden bizonnyal már a középkor óta ez volt a helye.

Peschka rajza kitűnő forrás a középkor eredetű, gótikus, majd a 18. században lebontott templom építészettörténetére. A nagy déli gótikus ablakokkal épült főhajóhoz és szentélyhez északról egy alacsonyabb hajó csatlakozott, homlokzatán ablakokkal, míg a templom főbejáratához kis szélfogót építettek, s a reprezentatív kapu helyett ezen át lehetett a várudvarról a templomba belépni. Igen érdekes a templom mellé – feltehetően a 17. században felépített – karcsú torony, tetején reneszánsz árkádos folyosóval és rézzel fedett hagymakupolával. A tornyot talán a török háborúk és rendi küzdelmek végeztével, az új, békésebb időszak reményében emeltette a püspök.

Érdemes összevetni Jászóvár 17. század végi ábrázolását a prépostságról készült vedutával, amelyet Johannes Ledentu (Le Dentu, 1602–1654) hadmérnök és bécsi udvari festő készített egy fél évszázaddal korábban, 1639-ben. Ledentu Bécsben őrzött, az utódoktól Confinia regni Hungariae [Magyarország végvárai] címet kapott, több, mint 70 vedutát, illetve alaprajzot tartalmazó albumába (Ledentu, Iohannes: Confinia regni Hungariae. Wien, 1639. ÖNB Cod. 9622) a Jászóról készült tusrajz is szerepel.

Ledentu rajza észak felől ábrázolja Jászóvárat, jól kivehető a később nyári ebédlőnek használt, és az északi falból kiugró toronyépület, illetve a vár bástyái és a templom, ekkor még magas torony nélkül, valamint a templom melletti többemeletes (feltehetően középkori eredetű) épülettömb, a tulajdonképpeni prépostsági palota, amelyet a 17. század végére már lebontottak.

***

A bejegyzéshez az alábbi, az interneten is elérhető közleményeket ajánljuk:

Gyulai Éva: Gezeichent durch Maria Joseph Peschka – Miskolci kamarai tervrajzok, 1773. Előtanulmány az új várostörténeti kiállításhoz. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve LV. [2016].227–239.

http://www.hermuz.hu/hom/images/latogatoinknak/kiadvanyok/letoltheto_kiadvanyok/evkonyv_2016/06_Gyulai_eva.pdf

Gyulai Éva: A jászóvári prépostság 17. század végi ábrázolása Joseph Peschka kamarai építész rajzán (1783) / Late 17th century depiction of the Premonstratensian Provostry Jászó (Jasov) on a drawing of cameral architecht Joseph Peschka (1783) = Történelem és Muzeológia – Internetes Folyóirat Miskolcon (History & Museology: Online Journal in Miskolc, Hungary) 4. (2017)/1–2. 57–67.

http://www.hermuz.hu/hom/images/latogatoinknak/history-journal/pdf/4_2017_1_2/4_GYULAI__.pdf