Státuszjelző bronz tőr Emőd-Nagyhalomról
(Pusztainé Fischl Klára)
Emőd-Nagyhalom a Dél-Borosdi síkság összetett szerkezetű bronzkori településeinek egyike (eddigi kutatásának részletes leírását lásd: Kienlin-Fischl-Pusztai 2018 illetve a www.bronzkor.hu oldalon). A Miskolci Egyetem, a miskolci Herman Ottó Múzeum és a Kölni Egyetem közös projektjeként 2012 óta futó kutatási program keretében a lelőhelyen légifotózás, szisztematikus felszíni leletgyűjtés, geofizikai kutatás, geodéziai felmérés és talajfúrások is történtek. Ez alkalommal a fémkeresős kutatás egy tárgycsoportját a bronz tőröket szeretnénk bemutatni, ezek közül is kiemelve egy példányt, mely kialakítása és díszítése alapján a korszak kiemelten gazdag temetkezéseiben is megjelenik, ebből kifolyólag státuszjelző szerepűnek tartja a kutatás.
A bronz tőr, mint leletcsoport nem meglepő a mikrorégió lelőhelyein, eddig szinte minden fémkeresős kutatással átfésült lelőhelyen került elő belőlük néhány, annak ellenére, hogy a bronzkor vizsgált szakaszában még nem általános a fémhasználat. Ez a legtöbbször egyszerű, trianguláris forma, több mérettartományban is megtalálható, az esetek nagy többségében erősen használt darabok. Mivel sírokban a gazdagság, vagy társadalmi vezető szerep betöltésének jelzőjeként tekintünk rájuk, furcsa volt, hogy a fémben szegény területeken miért kerülnek elő településekről „szórványként”. Emődről a 2017-es kutatás során több különböző típusú tőr is előkerült. 2 db a deltoid alakú, nyéltüskés változatot képviseli, melyekről kevesebb ismerettel rendelkezünk, bár számuk egyre nő (előkerült ilyen Tiszabábolna-Fehérló tanyán is). A maradék három a megszokottabb, lemezes, nittszeges rögzítésű általában triangulárisnak nevezett alapforma variációi. Az egyik példánynál a 3 kiszakadt nittszegnek a helyét lehet felfedezni nagy jóindulattal. A másik darabon 2 nittszeg látszik, a tisztítás restaurálás előtt úgy tűnik, mintha egy korábbi szélesebb markolatlemezű darab későbbi, 2 szeges újrahasznosításáról lenne szó. A legszebb példány egy eredetileg kb. 16 cm hosszú, középen megvastagodó, íves nyéllemezű, 4 nittszeges tőr. A 4-ből 3 nittszeg megvan még. A pengén két 4-es bekarcolt vonalból kialakított „V” alakú minta látható. Legjobb párhuzamát a Zamárdiból előkerült és kísérőkerámiája alapján a Mészbetétes Kerámia Kultúrájának klasszikus szakaszába sorolható tőrt említhetjük (Kiss 1999). Az emődivel azonos tőr került elő a gemeinlebarni 7. sírból is, melyben egy alabárd is volt (Neugebauer 1991, Hansen 2016, Abb. 4.). Hasonló a sírmelléklet összetétele a Tiszafüred-majoroshalmi 115. sírnak is, mely bár nem pont ilyen típusú tőrt tartalmaz, a tárgytípus megkülönböztetett, státuszjelző szerepét jól mutatja. Nagyon hasonló tőr került elő a híres leubingeni halomsírból is (rövid német nyelvű összefoglalását irodalommal lásd: http://www.wikiwand.com/de/F%C3%BCrstengrab_von_Leubingen ), melyet a dendroadatok alapján Kr. e. 1942-re lehet keltezni. A pengének ez a fajta díszítése – bár a pengeforma miatt logikus és praktikus – az aunjetitzi kultúra tömör markolatos tőreit juttatja eszünkbe (legutóbbi összefoglalásuk: Schwenzer 2004). Ezt a tárgytípust a szerző Kr.e. 2000 körültől a korai bronzkor (német terminológia szerint) második feléig datálja, amikor is a tömör markolatos kardok veszik át a helyét. Ez utóbbiak kialakulási helye a Kárpát-medence északkeleti része, noha a tömör markolatos török közül csak alig néhányat ismerünk a Kárpát-medencéből.
Az emődi tőr markolata szerves anyagból lehetett, de formájában a tömörmarkolatos ÉNy-i példányokhoz hasonlíthatott. A markolatot a nittszegek erősítették a pengéhez. A gemeinlebarni sírból előbb hozott párhuzam esetében a markolat felső végén található lezáró veret, ún. markolatgomb is megmaradt.
Az emődi tőrt mindezek alapján a hazai középső bronzkor közepe tájára datálhatjuk. Ez a lelőhelyen feltehetően a füzesabonyi stílussal jellemzett kerámia időszaka. Nem teljesen azonosak, de alapjában ehhez a típushoz sorolhatók a füzesabonyi kultúra alsómislyei (Nižá Mišľa (SK) 474-es, 640-es és 722-es sírjaiból előkerült török is (Olexa-Novaček 2015, 252; Olexa-Novaček 2017, 233, 275). Utóbbi két sírban olyan átfúrt, bikónikus fejű tűk is találhatók, mint ez egyik emődi fémkeresős lelet.
A tőrök szinte mindegyike meghajtott, a nagy darabon is látszik, hogy az összehajtogatás mentén törött. Vagyis úgy tűnik, hogy a telepen hagyásuk előtt szándékosan tönkretették őket. Természetesen a tárgyak még földesek, restaurálatlanok, így számos információ nem áll rendelkezésre róluk.
Az egyszerűbb tőröket a mindennapi praktikus használatú kés funkciójában képzelhetjuk el. Az itt részletesebben is elemzett díszített tőr, azonban valóban ritka, talán nem járunk túl távol az igazságtól, ha tulajdonosát a bronzkori társadalom egyik kiemelkedő személyiségeként képzeljük el.
Irodalom:
T. L. Kienlin-P. Fischl K.-Pusztai T.: Borsod Region Bronze Age Settlement (BORBAS) Catalogue of the Early to Middle Bronze Age Tell Sites Covered by Magnetometry and Surface Survey. UPA 317 Rudolf Habelt, Bonn, 2018.
Kiss V.: Neuere Funde zur der mittelbronzezeitlichen Metallkunst in Transdanubien. Savaria 24/3 (1998-1999) 153-164
W. Neugebauer: Die Nekropole F von Gemeinlebarn. Niderösterreich. Untersuchungen zu den Bestattungssitten und zum Grabraub in der ausgehenden Frühbronzezeit in Niederösterreich südlich der Donau zwischen Enns und Wienerwald. Röm-Grem .Forsch. 49 (Mainz 1991)
S. Hansen: „Arm und Reich” in der Bronzezeit. In: Arm und Reich – Zur Ressourcenverteilung in prähistorischen Gesellscahften. Halle (Saale) 2016, 197–217.
L. Olexa - T. Novaček: Pohrebisko zo staršej doby bronzovej v Nižnej Myšli Katalog II (hroby 311-499) Nitra 2013
L. Olexa - T. Novaček: Pohrebisko zo staršej doby bronzovej v Nižnej Myšli Katalog III (hroby 500-792) Nitra 2017
S. Schwenzer. Frühbronzezeitliche Vollgriffdolche. Typologische, chronologische und technische Studien auf der Grundlage einer Materialaufnahme von Hans-Jürgen Hundt. Kataloge vor- und frühgeschichtlicher Altertümer, Band 36. 2004