Az ember az, amit megeszik: az ember abból az anyagból épül fel, amelyet megeszik, és az emberi identitás egyik alapvető része az étkezés kultúrája. Ennek megfelelően az őskori élet és kultúra alapvető vonásaihoz jutunk el az őskori „ételmódok” kutatásával.

 

Az ételmódok fogalma magába foglalja az összes tevékenységet, szabályt, kontextust és jelentést, amely az étel termelését, aratását, tárolását, feldolgozását, főzését, felszolgálását és fogyasztását veszi körül. Ennek megfelelően a régészeti maradványok számos aspektusa köthető hozzá. Kutatásunk célja a Kárpát-medence bronzkori kultúrájának, társadalmának és gazdaságának jobb megismerése az élelemtermeléshez, ételkészítéshez és fogyasztáshoz kapcsolódó jelenségek interdiszciplináris elemzésén keresztül.

 

Az élelemtermelés/-szerzés alapvető eszközei a közvetlenül az élelem forrását vizsgáló archeozoológia és archeobotanika, az egyes lelőhelyeken előkerült állati és növényi maradványok elemzése. A termelés/beszerzés vizsgálható az ahhoz használt eszközökön keresztül. Az élelem tárolása is vizsgálható egyrészt az ásatásokon dokumentált, tároló funkcióval rendelkező (feltételezhetően méhkas alakú, szűk szájú, zárható/lefedhető) gödrökön keresztül, valamint a tárolóedények szempontjából. A feldolgozás fázisa szintén vizsgálható magukon az állati és növényi maradványokon, a rajtuk megfigyelhető feldolgozási nyomokon, illetve térbeli helyzetükön keresztül. A feldolgozás eszközei szintén erre a fázisra nyújtanak információt: pl. őrlőkövek, mozsár, különféle specializált edények (köpülés, pácolás, tartósítás). Az ételkészítés/főzés fázisa vizsgálható a különféle tüzelőhelyek, tűzhelyek, kemencék formai-funkcionális elemzésén keresztül. A főzés/készítés különféle fajtái azonosíthatók az állati csontokon is. A főzés közvetlen eszközei az edények, amelyek elemezhetők csupán formai-funkcionális szempontból, de vizsgálhatók a használati kopásnyomok, csorbulások, törések, vagy a kormosodás mintázatai. Kémiai módszerekkel vizsgálható az edények egykori tartalma is (lipidek, fehérjék).

 

A fogyasztás fázisát is több forrás alapján, több szempontból elemezhetjük. A kerámia étkészletek vizsgálhatók formai-funkcionális szempontból, illetve használati és kopásnyomok alapján. A hagyományos embertani vizsgálatok számos, étkezéssel kapcsolatos információt tudnak szolgáltatni (pl. alultápláltsággal kapcsolatos patológiák). A stabil izotópok egyes formái (N, C, S) is kifejezetten a táplálkozásra nyújtanak információt.

 

Végezetül kiemelhetjük, hogy a kísérleti régészet módszereivel az ételkészítés és fogyasztás gyakorlatilag minden fázisa vizsgálható.