Nemzetközi diplomatikai kongresszus Lipcsében, 2018 októberében

 (Süttő Szilárd)

2018. október 4-e és 6-a közt rendezték meg Lipcsében, azon belül a Szász Tudományos Akadémia [Sächsische Akademie der Wissenschaften] székházában a Commission internationale de diplomatique [alább: CID] 15. nemzetközi diplomatikai kongresszusát, ezúttal „Quellen zur Geschichte der »internationalen« Beziehungen zwischen politischen Zentren in Europa und der Mittelmeerwelt (ca. 800–1600): Briefe – Urkunden – Verträge” [Források az európai és a mediterrán politikai központok közti »nemzetközi« kapcsolatok történetéhez (kb. 800–1600): Levelek – oklevelek – szerződések] címmel. A konferencia megszervezését népes csapat élén Wolfgang Huschner lipcsei professzor irányította.

            A rendezvény témájának és helyszínének együttese már magában alkalmas arra, hogy történeti érdeklődésű emberben a nemzetköziség asszociációját ébressze, mégpedig a „Völkerschlacht”, az 1813-as népek csatája kapcsán, mikor is Lipcsénél a 19. század legvéresebb összecsapásában Európa nemzetei ritka nagy számban képviseltették magukat. Ezt a reminiszcenciát még potencírozta az előadók és előadások összetétele: a szervezők az eredetileg tervezett 28 előadásra[1] 15 ország medievistáit hívták meg, és alighanem ez a tarkaság ihlette a nagy tekintélyű müncheni Monumenta Germaniae Historica ez idő szerinti elnökét, Martina Hartmannt, hogy – a meghirdetett programon kívüli – megnyitójában a téma szakembereinek összetartozásáról, kölcsönös segítségnyújtási kötelezettségéről szólva egyenesen a nemzetközi család analógiájával éljen.

            A résztvevők soknemzetűségéből, illetve a CID eddig szokásos – és most is használt – öt konferencianyelvéből (francia, olasz, spanyol, német és angol) adódó komunikációs nehézségek kiküszöbölésére a szervezők az előadások kétnyelvűsítését választották, amenyiben az előadóktól a szóbeli referátum mellett egy másik konferencianyelven készült PowerPoint prezentációt kértek. A megoldás meglehetős hatékonysága mellett érdemes megemlíteni még a németek imponáló nyelvi felkészültségét is, akik közül számosan – anyanyelvük és az angol mellett – dél-európai nyelveket is beszéltek.

            Az időben és térben rendkívül szórt tematikájú előadások Magyarországot értelem szerint viszonylag kevéssé érintették, de ez – pontosan az előadások széles spektruma miatt – semmiképp sem jelentett valamiféle alulreprezentáltságot. A három magyar előadó közül Szovák Kornél a 13. századi magyar–cseh békekötésekről beszélt, Rácz György az 1335-ös visegrádi találkozó okleveles anyagát mutatta be, e sorok szerzője pedig a Vilmos osztrák herceg és Hedvig, Nagy Lajos leánya közti sponsalia de futuro elhálását sürgető, hallgatólagosan Vilmosnak a lengyel trónra juttatását előmozdítani hivatott 1385. július 28-i oklevelek[2] kiállítási körülményeit taglalta. A történeti Magyarország vonatkozásában érdemes még megemlíteni két, legalábbis részben Raguzával / Ragusával (a mai Dubrovnikkal) foglalkozó referátumot, illetve azt, hogy ezek egyike után, egy kérdésre válaszolva, szerb előadó állította minden habozás nélkül a dalmát város kétnyelvűségét; továbbá azt – bár ez nem kevéssé elidegenítőleg hatott – hogy az egyik előadás illusztrációjaképp vetített, a mongol hódítók befolyásának kiterjedését ábrázoló vázlatos térképen a Kárpát-medencén belül mai határok tűntek fel. Nálunk efféle vaktérképek nincsenek divatban, és ne is legyenek.

            A kongresszus anyagából a szervezők ígérete szerint kötet lesz; reméljük, minél hamarabb.

Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Bécs): Urkundenreihen, Habsburg-Lothringische Familienurkunden 264 (http://www.archivinformationssystem.at/detail.aspx?id=57675 [utolsó letöltés: 2018. november 15.]).