Kedves Barátom, Roosevelt…

Horváth emőke

Az alább közölt levél 1940-ben íródott és a Santiago de Cuba-i jezsuita Colegio de Dolores 12 éves tanulójától, Fidel Castrótól származik.[1] A történelmi ismereteink birtokában meglepőnek tűnik, hogy az USA későbbi kérlelhetetlen ellensége, a szigetország északi nagy szomszédjának állandó ostorozója, gyermekkorában mennyire áhítozott egy amerikai 10 dolláros bankjegy megszerzésére. A gyermek Castro már felmutatja azokat a személyiségjegyeket, melyek később jól ismert jellemzői lesznek: kezdeményezés, ravaszság, az erőszakosságig menő határozottság, akaratának mindenen és mindenkin átgázoló keresztülvitele.

Fidel Castro Ruz 1941-ben a Colegio de Dolores iskolában (Castro kifordulva, szemből látható, alulról a harmadik tanuló) Forrás: http://www.fidelcastro.cu/es/imagen/en-el-comedor-del-colegio-de-dolores

A levél szövege szerint nem egy megilletődött gyermek fordul az Amerikai Egyesült Államok elnökéhez, hanem sokkal inkább egy önmagát az USA elnökének partnereként értelmező személyiség hangja szólal meg, már maga a megszólítás is erre enged következtetni. A levél végén pedig szinte üzleti ajánlatot tesz Castro Rooseveltnek: ha vasra van szüksége hajók építéséhez, akkor keresse azt a kubai bányákban, melyeket ő szívesen megmutat majd neki. Bár a levél rendkívül hiányos angol nyelvismeretről tesz tanúbizonyságot, ez a tény nem zavarja a kis Castrót, sőt maga is elismeri ezt és büszkén vallja, hogy a spanyol nyelvben viszont milyen kiváló jártasságra tett szert. Ezt későbbi írásaiban és beszédeiben be is bizonyította.

A levélben megfogalmazott kérésnek az amerikai elnök nem tett eleget, bár válaszlevelet kapott a kubai kisfiú, a dollárbélelés hiányzott a borítékból. Castro heves vérmérsékletét ismerve, könnyen elképzelhető, hogy bosszúságában ezer darabra tépte a levelet és a papír fecniket megtaposva szitkozódott a válasz felett.

A levél 1977-ben került elő a washingtoni Nemzeti Levéltárban és ettől fogva ismert a kutatás és a közvélemény számára is.

A levél szövegének magyar fordítása[2]:

Santiago de Cuba, 1940. nov. 6.

Franklin Roosevelt elnök úrnak,

az Amerikai Egyesült Államok elnökének

Jó Barátom, Roosevelt!

Nem tudok jól angolul, de annyi tudok, hogy írjak Önnek.

Szeretek rádiót hallgatni és örömmel hallottam, hogy Önt egy következő periódusra ismét megválasztották. Tizenkét éves vagyok. Fiú vagyok, de sokat gondolkodom, de nem gondoltam, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnökének fogok írni.

Ha tetszik Önnek, adjon nekem egy zöld 10 dolláros amerikai bankót, levélben, mert sohasem láttam ilyen amerikai zöld 10 dollárost és szeretném, ha lenne nekem is egy.

Címem:

Fidel Castro úr

Colegio de Dolores

Santiago de Cuba

Oriente, Cuba

Nem tudok jól angolul, de nagyon jól tudok spanyolul, és feltételezem, hogy Ön nem nagyon tud spanyolul, de nagyon jól tud angolul, mert amerikai, de én nem vagyok amerikai.

Nagyon köszönöm, viszontlátásra, barátja

Fidel Castro

Ha a hajói készítéséhez szeretne vasat, meg fogom mutatni Önnek a föld legnagyobb vasbányáit, ezek Mayaríban, Kuba Oriente nevű tartományában vannak.