Napjainkban az Egyesült Államoknak Mexikóval közös határszakaszán évente egyre nagyobb számban bukkannak fel felnőtt kíséret nélkül érkező gyerekek, akik a közép-amerikai országok közül elsősorban az úgy nevezett „Északi Háromszögből” – El Salvadorból, Guatemalából és Hondurasból – menekülve igyekeznek illegálisan átlépni a határt. Az egyedül érkező gyerekek aránya olyan méreteket öltött, hogy Jeh C. Johnson belbiztonsági miniszter 2014 júniusában nyílt levélben fordult az említett országokban élő szülőkhöz. A levélből tudjuk, hogy csak májusban több mint 9000, az adott évben pedig – a levél megfogalmazásának időpontjáig – mintegy 47000 gyerek lépett az USA területére. A számok valóban megrázó adatokat tükröznek, egyben felidézik azt a mára elmosódottá váló képet, amikor kedvenc mackójukkal vagy babájukkal a karjukon kubai gyerekek szálltak fel egyedül – esetleg testvérükkel együtt – a repülőre, hogy búcsút intsenek Kubában maradt szüleiknek. Néhány évtizeddel később a 2015 júniusában nyíló kiállítás ennek a 14.048 nehézsorsú gyereknek kívánt emléket állítani az őket legnagyobb számban fogadó észak-amerikai városban, Miamiban. A kiskorú kubaiak elutaztatását, az Egyesült Államokban történő ellátását és felügyeletét a „Pán Péter művelet”[1] irányította, nevét csak jóval később egy amerikai újságírótól kapta. A program jellegét tekintve nagymértékben eltért a mai gyermek-migrációtól, mivel szervezett módon, az USA Külügyminisztériuma és a katolikus egyház Miami egyházmegyéjének aktív segítségével támogatott és kivitelezett formában bonyolódott.

Walsh atya, a program egyik szervezője, visszaemlékezései szerint 1960 végén vette kezdetét a gyerekek USA-ba történő szállítása. Az akció végét pedig a kubai rakétaválság kirobbanása jelentette, hiszen innentől kezdve Kuba beszüntette a repülőjáratokat az Egyesült Államokba, ez egyben azt is maga után vonta, hogy a családegyesítés reménye távoli, bizonytalan időre tolódott. Az egész akció során az USA-ba hozott gyerekeknek mintegy a fele talált azonnal rokonokra, a többiek családon kívüli segítségre és támogatásra szorultak, amit leginkább a katolikus egyház Miami Egyházmegyéjének részéről kaptak meg.

A „Pán Péter művelet” történetében az egyik legizgalmasabb és egyben a legnehezebben megválaszolható kérdés az: mi késztette a szülőket arra, hogy gyermekeiket egyedül engedjék el egy idegen országba, ismeretleneknek kiszolgáltatva és teljes bizonytalanságban tartva őket azzal kapcsolatban, hogy egyszer még viszontláthatják-e egymást. Felvethető a kérdés: létezhetett olyan indok, ami magyarázatot ad erre a drámai jelenségre?

Bryan Walsh visszaemlékezése alapján két fő ok tárható fel a „művelet” elindítására, illetve folytatására vonatkozóan. Egyrészt a kubai szülők a külföldi sajtó alapján a patria potestas elvesztése miatti félelmükben kezdték gyermekeiket Miamiba küldeni.[2] A patria potestas kérdésének előtérbe állítása tudatos pánikkeltés céljából történhetett, ami elsősorban az USA, illetve Castro kubai – akár belső, akár száműzetésben élő – ellenzéke számára lehetett előnyös. Egyes politikai körök saját érdekeiket előtérbe helyezve „pszichológiai fegyvert” igyekeztek gyártani önmaguk számára politikai ellenfeleik lejáratására. Másrészt – Walsh szerint – a szülők azért kívánták mielőbb elküldeni gyerekeiket Kubából, mert számosan voltak olyanok a kivándorlási listán, akiknek szülei tevőlegesen részt vettek a Castróval szembeni ellenállásban, a Disznó-öbölnél bekövetkező eseményekben. A szülők féltették gyermekeiket, mert attól tartottak, hogy a fegyveres harcok megindulásával éppen a gyerekek válhatnak a rendszer áldozataivá és akár a Szovjetunióba hurcolhatják őket.  Nem kételkedhetünk abban, hogy létezett a szülőknek egy ilyen csoportja is, akik a politikában játszott szerepük miatt kérték gyermekük részvételét a programban, de bizonyos, hogy ez az indok csak a szülők töredékénél volt kimutatható. 

Végül is a hónapokig, évekig, vagy örökre szüleik nélkül élő gyerekek szempontjából valójában mindegy is, hogy milyen okból kellett elhagyniuk családjukat, az bizonyos, hogy az ő életük már sohasem folytatódhatott ott, ahol egy nap Kubából elutazva megszakadt.[3]

 

---