A parasztság írni-olvasni tudása, iskolába járás
(Horváth Zita)
Noha a parasztság a társadalom 9/10-ét alkotta, jogfosztottsága miatt saját jelentőségét elfogadtatni sem tudta, amiben szerepet játszottak műveltségi korlátai. A fennmaradt parasztságtörténeti források nagy részét nem a parasztok jegyezték le, hanem földesurak, a vármegyei és országos hatóság. Kivétel ez alól a Mária Terézia-féle úrbérrendezés során fennmaradt paraszti vallomások. Ezen kívül jószerivel csak peres iratok lapjain szólalnak meg. Ebben nemcsak az alávetett helyzet játszott szerepet, de az ezzel összefüggő írni-olvasni tudás hiánya. Nyugat-Európában a kora újkorban az írni-olvasni tudás terén valóságos forradalom zajlott le, amelynek eredményeként a 18. század végére a férfiak kb. fele már újságot tudott olvasni és elsajátította az írás tudományát, gyorsan terjedt az írás használata, egyre inkább háttérbe szorítva a szóbeliséget. Svédország, Svájc és Németország egyes részein az evangélikus lelkészek évente összeírták, hogy melyik paraszt tud olvasni. A magyar parasztságra vonatkozó ilyen forrást nem találhatunk. „Hogyan rekonstruálható és értelmezhető az a kultúra, amelyik néma marad?” – kérdezi Burke. Az 1869. évi népszámlálás volt az első, amely feltüntette a lakosság írni és olvasni tudását, korábban kevés az olyan forrás, ami alapján biztosan megtudhatjuk, milyen mértékben terjedt az írni-olvasni tudás, a műveltség.
Nyugat-Európához képest Magyarországon csak lassan kezdett terjedni az írásbeliség, a falusi társadalom nagy többsége még a 18. század közepén sem tudott írni és olvasni, csekély hányaduk ugyan le tudta írni a nevét, de ennél többre nem volt képes. Az olvasás az íráshoz képest szélesebb körben terjedt, voltak, akik tudtak olvasni, de az írást már nem sajátították el. Ebben szerepet játszott az alacsony színvonalú iskolahálózat, zömében műveletlen, a tanulóknál alig többet tudó iskolamesterekkel. Ugyanis az iskolamesterek feladata nem elsősorban a tanítás volt, hanem a kántorkodás, amint azt Johann Ignaz Felbiger apát, az osztrák iskolareform atyja megjegyezte: „Aki iskolamesternek jelentkezik, azt alkalmasnak tartják, ha eléggé jártas a zenében ahhoz, hogy énekeljen, kórust vezessen, egy kicsit orgonáljon, és talán még írni is tud egy keveset.” A plébánosok helyett sokszor licenciátusokat küldtek a katolikusok, de például az evangélikusok is a legtöbbször a falvakba csak maximum gimnáziumot végzett evangélikus mestert küldtek a 17. században. Tóth István György kutatásaiból tudjuk, hogy az írni-olvasni tudás nyugat-európaihoz mérten fejletlen volta a misszionáriusoknak is problémát okozott a hódoltság időszakában, kevésbé tudtak élni az írásbeli propaganda eszközével. Panaszkodtak is több ízben a misszionáriusok Rómába írt leveleikben, hogy írni-olvasni nem tudó licenciátusok miséznek. „Az általános írástudatlanság miatt az írás, a könyv gyakran csak, mint el nem olvasott, mágikus erővel felruházott tárgy jelent meg a hívek számára. Pázmány Péter 1635-ben Nagyszombaton egyetemet alapított. Telegdy János kalocsai érsek pártfogása alatt Nyitrán rendi főiskolát szerveztek, ami bizonyítja, hogy volt igény Magyarországon is a magas kultúra, a tudományok iránt, ez azonban éles ellentétben állt a széles tömegek műveletlenségével.”
1769 novemberében a Helytartótanács falvanként összeíratta a papok és a tanítók számát, eszerint 8726 mezővárosban és faluban 4503 lelkészt és 4421 tanítót írtak össze, tehát a községek felében sem pap, sem tanító nem volt. A tanítás főként hittanból, írás-olvasásból, kis számtanból állt. A canonica visitatiokban gyakran olvasni azt a panaszt, hogy a 18. század közepén kevés az iskola, szegényes a felszerelése és az épülete, a tanítók sekrestyések, kántorok, jegyzők egy személyben, szerény a jövedelmük, kevés gyerek jár iskolába és csak időnként. Tanszerek, tankönyvek nem állnak rendelkezésre, alig van olyan falusi tanító, aki a grammatikai iskola néhány osztályát elvégezte volna. 1770 körül kb. minden 4. paraszt tanult meg olvasni. A 18. századra a canonica visitatiok adatai szerint azonban többé-kevésbé kiépült a falusi és mezővárosi iskolahálózat, ahová a jobbágygyerekek járhattak, jóllehet az iskolamesterek műveltsége hagyott kívánnivalót maga után. Az 1770. évi állami iskola-összeírás a nemeskeresztúri tanítót idiótának nevezte, aki írni és olvasni tanította a helyi gyerekeket „már amennyire az efféle gyengécske emberek képességeiből kitelik”. Ugyanezen összeírás szerint voltak olyan tanítók, akik csak olvasni tanítottak, mert írni maguk is csak alig vagy egyáltalán nem tudtak. Természetesen akadtak olyan iskolamesterek is, akik olvastak, írtak és a latin nyelvet is egész jól tudták. Az 1777. évi I. Ratio Educationis a 6-12 éves korig tette kötelezővé az iskolába járást, a számtan, az olvasás, írás mellett a latin nyelv tanítását is, azonban erre alkalmas tanító még a 18. században is kevés volt. Az alacsony fizetés, a tanítói állás már akkor is alacsony presztízse nem vonzotta a műveltebb városi tanítókat a falusi iskolába. Kevés parasztgyerek jutott el városi gimnáziumba a helyi iskola elvégzését követően. Tóth István György rámutatott arra is, ha egy parasztcsaládban volt igény a gyerekek taníttatására, ha nehezen is, de eljuthattak a gyerekek a városi gimnáziumokba is. Voltak olyanok – nem is csekély számban – akik iskolába ugyan nem jártak, de az írni-olvasni tudást iskolán kívül, másoktól tanulták meg. Például sok protestáns nem íratta be gyerekét katolikus iskolába. Az 1770. évi országos iskola-összeírás szerint 4000 kisiskola volt Magyarországon Erdély és Horvátország nélkül, ezek azonban nagyon rossz minőségűek voltak. A parasztok inkább télen jártak iskolába, mert nyáron dolgoztak, összesen 2-3 évig, illetve télen látogatták az iskolát.
A tanulmány „A paraszti társadalom Magyarországon a 18. században és a Biblia” (Egyháztörténeti Szemle, 10. évfolyam, 2. szám. Interneten: http://epa.oszk.hu/03300/03307/00022/EPA03307_egyhaztorteneti_2009_02_103-113.htm) című tanulmányom egy részlete.
A kép címe: Az iskola Johann Amos Comenius Orbis pictus című művéből ( forrás: https://en.wikipedia.org/wiki/John_Amos_Comenius )