A nagy hócsata - a forradalom fiúolvasata
(Kunt Gergely)
Magyarországon 2006-ben egymástól függetlenül két az 1956-os forradalom alatt vezetett napló került jelent meg. A két naplót a 13 éves Csics Gyula és a 14 éves Kovács János írta és rajzolta együtt, ők iskolatársak és szomszédok is voltak egy budapesti bérházban. A két napló így nagyon hasonló, de nem azonos egymással. Ez a rövid írás a rajzaikon keresztül azt mutatja be vázlatosan, hogy ők miként látták a forradalmat.
A rajz az önkifejezés egyik legfontosabb eszköze volt számukra az írás mellett és nemcsak díszítő illetve illusztráló funkciót töltött be a forradalomról írt „krónikákban”, hanem arról is tanúskodik, hogy a fiúk miként szelektáltak az őket vizuálisan érő hatások között, mi érdekelte őket, mi volt a számukra fontos. Számos esetben a hallottak alapján képzelték el és rajzolták le a forradalom egyes eseményeit. Erre talán az egyik legjobb példa Kovács János Utcai harc című a forradalom másnapján készült bejegyzésében vizsgálható, amely egy szöveghez illesztett illusztrációt is tartalmazott „A rendőrök a harcban nem akartak részt venni, ezért hatan hozzánk menekültek a felkelőktől való tisztogatásra magyar és szovjet alakulatokat vetettek be. Szovjet tankok vonultak a [Rádió – K.G.] stúdió elé a felkelők rálövöldöztek, s egynek a tartályát kilyukasztották.”
Kovács János rajza
Ugyanezen a rajz más szöveggel az enapi bejegyzésében Gyulánál is megtalálható. Az ő esetében azonban már egy az utcájukban zajló eseményt illusztrál. „Ezután mivel a tankok a körúton nem tudtak menni a mi utcánkon jöttek és azonban a rálövöldöztek, úgyhogy kilyukadt olajtartálya és az utca csupa olaj lett. ” Ez esetben is Gyula csupán az utcán a nyomokat látta, de magát az utcai harcot nem. Azonban egyértelmű módon a fiúk fantáziáját leginkább az utcai harcok mozgatták meg, ezért is ezt rajzolták le.
Csics Gyula rajza
A két naplóíró fiú a külvilágban zajló eseményeket a saját gyermek közegébe helyezte át és az ott látottakat-hallottakat igyekeztek maguk is eljátszani. Ez pedig elsődlegesen a városi harc, amelynek a nyomait a felnőttek kíséretében tett városi séták alkalmával látták. Így a romok alapján képzelték el azt, hogy miként zajlottak az őket leginkább érdeklő harcok. A gyerekekre mély hatást gyakorló események eljátszására bizonyára számos példa volt, azonban a naplók csak kettőt dokumentálnak ezek közül.
Az 1956. november 23-án írt bejegyzésnek Gyuri a következő címet adta a naplójában „Néma tüntetés és a hócsata” míg az egy évvel idősebb János ugyanerről a napról „Egy hónapja” címmel számolt be, már egyértelműen a forradalomra utalva. Mindketten nagyon részletesen beszámolnak az ezen a napon a bérház védett udvarán játszott hógolyózásról. Érdemes összehasonlítani, hogy a két fiú az azonos eseményt, amelyen mindketten részt vettek miként beszélték el. Gyula a naplójában kezdetben hógolyózásnak majd később hócsatának nevezi a játékot. „Reggeltől már esni kezdett a hó, és így az udvart finom hóborította. Jancsi egy hóbombát akar csinálni egy botra, de én éppen mikor dobni akarta ráütöttem a botra, és a hó leesett róla. Ez után jött Maja, és hárman hógolyóztunk. Nem sokára lejöttek az emeletről a lányok. Elhatároztuk, hogy hócsatát rendezünk. Az udvaron lévő hóból Jancsi hógolyókat csinált míg én meg csináltam a fedezéket, amely egy nagy kosárból és egy rostából állt. Mi kor az udvaron már el fogyott a hó a […] Mariék a garázs elejénél csinál ták meg a fedezéküket. ők a garázsnak támasztottak egy teknőt és a tetejére egy kosarat is tettek.” (Csics 2006 52)
Csics Gyula rajza
János naplójában hasonló a történetek elmesélése, azonban egy nagyon fontos ponton elért mégpedig, hogy a gyerekek a hógolyózás alatt milyen szerepeket emeltek át a felnőtt világból és milyen jelentéssel töltötték meg az eredetileg jelentés nélküli játékukat. Gyula szóhasználata is jelzi, hogy egy rendkívüli a külvilágban zajló egy hónapja történt események ihlették a játékot, hiszen a „hócsata” és nem a magyarban használatos hógolyózás kifejezéssel jelölte azt meg. A hócsata kifejezést pedig azt is sejteti, hogy két egymással erősen szemben álló fél között zajlott, Gyula azonban nem említi meg, hogy ki volt ez a két fél. Ráadásul a határozott névelő használata a hócsata kifejezést előtt, azt is sejteti, hogy ez a csata valamilyen szempontból különösen fontos volt. Erre a hócsatára a forradalom után pontosan egy hónappal került sor, így ez is meghatározta a jelentésadást, amelyet oly jelentősnek véltek, hogy a naplóikban egymást másolva rajzoltak le. A hógolyózásnak az évforduló kapcsán való átértelmezése Gyuri naplójában teljesen elvész és csak Jánoséban érhető tetten, eszerint a házban lakó gyerekek a játék során két csoportra oroszokra és magyarokra osztották fel magukat. Az eredetileg jelentésnélküli játék átértelmezése – azaz, hogy azt megelőzően vagy azalatt ki veti fel ezt az új jelentést – azt is meghatározta, hogy a játék során kik lesznek „a jók” és „a rosszak”. Úgy tűnik, hogy a hócsatának a külvilágban zajló események hatására harcként való értelmezése az idősebbik fiúhoz Jánoshoz kötődik, aki a két csoportot nemi különbségek mentén jelölte ki, így a naplóíró társával együtt ők ketten voltak a magyarok, míg a bérházban lakó szomszéd lányok alkották az ellenséges oroszokat. Ugyanakkor mindebben az is szerepet játszhatott, hogy a lányok többen voltak Gyuri naplója szerint. A naplókban a hógolyózás elbeszélésekor a fedezék, roham, harc, bomba, golyó szavak használatával mindketten csataként igyekeztek azt elbeszélni. János minderről a következőképpen számolt be „eleinte bőrkesztyűs kezemmel formáltam egy nyélbombát bombát és több golyót. Ekkor Gyuli hozott egy vedret, és egy lapátot. […]Én a bőrkesztyűs kezemmel, Gyuli pedig a lapáttal tette a vederbe a havat. Itt mi gyorsan lestoppoltuk, hogy mi vagyunk a magyarok, a lányok pedig az oroszok. Mikor a veder megtelt fedezékünk mögé vittük az udvarra. A fedezék két felállított ládából, és egy vékonylyukú malterszűrőből állt. A ládák tetejére, a régen az óvóhelyeken volt sisakokat tettünk, hogy a golyók lepattanjanak róla. A Mariék a Radics bácsi által hozott kirakati margarinmintából is tett a golyójukba, ezért mi tett ilyent bele A fedezék mögött a vödör hó egy részét golyóvá alakítottuk. A többit majd harc közben fogjuk átalakítani.” (Kovács 2006 61.)
Kovács János rajza
A cikk további részletei angolul:
https://ahea.pitt.edu/ojs/index.php/ahea/article/view/252/429
A két napló teljes egészében letölthető:
http://mek.oszk.hu/11000/11083/
http://mek.oszk.hu/05700/05775/